2011. október 23., vasárnap

Evanescence 2011

Az első szám nem jött be. A Made Of Stone és a Change ütős és dallamos lett. A My Heart Is Broken a lírai címtől várhatóan lágyan indul, de idővel gyorsul a ritmus és belép a gitár, itt is megfigyelhetőek szép ívek Amy énekében. A következő számban is megfigyelhető a zúzás, pici metál jelleg is megfigyelhető. Úgy néz ki, ezen az albumon ismét hangsúlyt kapnak a hathúrosok, aminek örülök (az Open Door albumon nekem sok volt a szinti), illetve az ének dallamosságára is nagyon koncentráltak. A Lost In Paradise úgy tűnik, picit lelassítja a tempót, lágyabb dalként indul, de ahogy titkon várja is az ember, itt is belép a banda. Az előbb említett jelleg továbbra is folytatódik a Sick-ben, amit egy különlegesebb gitáreffekttel indítanak. Az End Of The Dream tetszett, eltalálták nagyon. Az Oceans befejezése igen meglepő és különleges lett. Utána folytatódik a keménykedés, a Never Go Back vége is tetszik, szépen lelassul a ritmus, és kicseng az utolsó röfögős akkord... ezt így kell! Megmondom őszintén a következő számot átléptem, unalmas, vagy legalábbis nem illik ide. A bonus track-ek is ütősek lettek.

Összegzés: úgy hallom, a zúzás és a dallamos ének volt a banda koncentrációjának origójában, aminek örülök, jó kis album született. Szövegileg még nem figyeltem a számokat, ez lesz a következő, persze csak a kiemelkedőbb daloknál.